Madár látta ( Egyperces történet)

A ködbe boruló őszi világot a telihold sápadt, szűrt fénye világítja be. A szél fütyörészve táncoltatja lombjukat elhullatott öreg fákat. A közeli erdőben egy madár röppen fel az égbe, hogy megkezdje esti szemléjét. Kirajzolódnak előtte a város kőből készült, piciny, csendes házikói melyeknek ablakaik, mint lecsukott szemfedők zárják el a külvilágtól a falai közt melegedő családokat, embereket. Egy közeli karám szélére leszállt a repülő vándor, hogy megpihenjen. A lovak némán, egymáshoz közel állva legelésznek, csak egy mén tartja magasra a fejét és mélyet szippant az illatoktól dús levegőbe. A kis pihenő után újra a magasba emelkedik és tovaszáll. A főutat követve eljut a parkig, átrepül a kovácsoltvas kerítés felett és céltudatosan halad előre a közben figyeli a levelek zizegését. A park közepén megpillant egy furcsa tárgyat, amit célba vesz. Ahogy közelebb ér egy antik babakocsi rajzolódik ki előtte. A rozsda régen megette az egykor szépen csillogó vas vázat, pedig valamikor mai nap folyamán felejthették ott. Az eddig csendben alvó gyermek felsír a madár láttán és babáját messze hajítja. Egy fiatal nő sétál éppen arra és megpillantja a babakocsit és a rajta ülő madarat. Körbenéz, de nem lát senkit, felébrednek benne anyai ösztönei és a nemrégiben elvesztett kisgyermekének a képe. Odasiet, a madár elröppen, a kislány arca újra felvidul és kacagni kezd. Az asszony megsimogatja a pici pirospozsgás arcát, aki erre felkacag. A szőke hajú, megtört mosolyú hölgy kiemeli a babakocsiból takarostól a gyereket és örömmámorba úszik, ahogyan magához öleli. Szinte érzi, ahogy a szívük egyszerre dobban és nem is sejti, hogy valami történik vele. Teste elkezd sorvadni a kis kéz puha érintésétől, bőre ráncos lesz, arca beesik, izmai szinte teljesen eltűnnek és térdre kényszerül. Riadt tekintettel keresni kezdi, a csecsemőt miközben arcán még mindig mámoros mosoly ül, de előtte már egy hosszú ballonkabátos férfi áll, fejébe húzott nagy kalappal és kezébe egy sétapálcával. Egyet előre lép, csizmáján megcsendül, aranyból készül sarkantyúja. Fehér bőrrel bevont kezével megérinti áldozatának állát, így késztetve arra, hogy az a szemébe nézzen. A szél lesöpörte az úr fejéből a kalapot, a lámpafény megvilágította fedetlen koponyáját és elveszett a szeme helyén elhelyezkedő sötétségbe. Az asszonynak a szemében, mintha a felismerés szikrája parázslott volna, de helyett csak megbűvölt mosollyal ennyit mondott:

-Édes gyermekem!- Nem érzett már se hideget, se meleget, se fájdalmat. Egyszerűen csak hagyta, hogy porrá foszló testét elfújja a szél és az idegen eltűnt.

A szél tovább fütyörészi most már siralmasabb dalát, valahogy a fák tánca is lelassul és nem marad más a történtek után, mint egy antik babakocsi a benne sírdogáló gyermekkel és a  szélén ülő varjú őrrel.

(A kép a http://www.carasdesign.com/#!/FineArt  tulajdonát képezi)

Kipp Kopp Kopogok (1.rész)

A vörös rubintként csordogáló vér rohamos gyorsasággal hagyta el a testet, melybe eddig keringett. A gyilkos leült és nézte, ahogy áldozatából elszáll az élet. Ajka gonosz mosolyra húzódott így a rajta átfutó heg még hosszabbnak tűnt. Egy pillanatra azt hitte, hogy érez valamit, de rá kellett jönnie, hogy ez is csak egy berögzült mozdulat, amit a társadalom vár el tőle. Mikor a látvány már kezdett lapossá válni felkelt és nemes egyszerűséggel tovalibbent.

,,Felgyújtották egy család házát az éjszaka folyamán...”-  Ryan unottan kapcsolta ki a televízióját, megitta utolsó korty feketekávéját és elindult tetováló szalonjába. Ahogy kilépett az ajtón összehúzta magán bőrdzsekijét, mert az időjárás zordabb arcát mutatta a világ felé.  A frissen hullott hó ropogott acélbetétes bakancsának talpa alatt, ahogyan a négy éve bezárt vidámparkon keresztülvágott. A legtöbb játék még mindig ott haldoklott vásárlók hiánya végett. Az óriáskerék kis fülkéi félig leszakadva, rozsdával felöltöztetve, de még mindig büszkén lógtak helyükön. A céllövölde kis bódéján ékeskedő bohócfej most már inkább egy horrorfilm kellékeként nézett ki, mint sem egy park díszeként. Ryan szeme sarkából észrevett valamit, ami eddig elkerülte figyelmét. A fakó piros bűvészfülke most valahogy a szokottnál élénkebb színű volt. Először azt hitte, hogy csak a hó miatt tűnik annak, de ahogy a felismerés végigcikázott ereiben megtorpant és ujjai görcsösen szorítani kezdték málhájának pántját. Fejét ide-oda forgatta levegőt visszafojtva és miután nyugtázta, hogy senki se figyeli odasietett a vérbe fagyott testhez. Ösztönösen hozzá akart nyúlni, megrázni a hölgy vállait, hogy megbizonyosodjon róla nem csak alszik-e, de ekkor a józan esze átvette az uralmat és zsebre tette kezeit. Előkaparta telefonját és tárcsázta a rendőrséget. Carlos még sosem látott ilyen brutális gyilkosságot. A nő arcát a felismerhetetlenségig vagdosták, és szemei hiányoztak. Az átvizsgálások után kikérdezte a szemtanút és ellátogatott a hölgy otthonába. A ház nagystílűen volt berendezve. Minden-mindennel harmonizált, ami meg nem az pedig épp úgy volt jó. A nappali bézs színű falának közepénél egy fekete kandalló emelkedett ki melybe gondosan megrakott fák pihentek egymáson. A kandallóval szemben egy festett kép helyezkedett el a nőről, amin kék estéjit visel, egyenes háttal ülve, fehér bőrét és komoly, de mégis bájos arckifejezését még egy királynő is megirigyelte volna. Carlost teljesen lenyűgözte a festmény életszerűsége, valahogy hitetlennek tűnt, hogy Zara már halott. A nappaliból egy halványsárga színű folyosó kétfelé ágazott. Egyik fele egy szobába, a másik fele a konyhába torkollott. Belépve a barackos színű hálóba szembe találta magát egy hatalmas, fekete, díszes támlájú mahagóni ággyal. Orrát megcsapta a hölgy kellemes parfümjének illata, ami leginkább a mangóéhoz volt hasonló. A hatalmas ablak előtt egy fésülködő asztal helyezkedett el rengeteg fiókkal, ami kész kincsesbányának ígérkezett. Eközben a város másik felébe Ryan hazafele indult immáron kerülőutat használva, bár már azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy az égből hullik le a hulla és pont őt fogja agyon nyomni. Még is mennyi esélye volt, hogy ő botlik bele egy friss halottba? A vére a zene ütemére táncol benne és kezdett megnyugodni. Már csak egy utcán kellett átslisszolnia úgy, hogy nem botlik semmi érdekesbe és ez sikerült is neki.

Zara idegesen mérte végig magát a teljesalakos tükörbe nem volt kedve hazautaznia. Úgy élvezte a Ciprus napsütöttje tengerpartját, ahogy a lágy víz végigsiklik bőrén. Nem akart visszamenni a gondjai közé, szinte teljesen megfiatalodott. Harmincas éveinek elejét taposta és már kezdett belefáradni abba, hogy egyedül kell megküzdenie az élet gondjaival, amik mély barázdákat véstek napbarnított arcára. Vállig érő, barna, menetelesen tépett haja most pár fokkal világosabb lett. Kiment a hatalmas teraszra, belefeküdt a nyugágyba és elszürcsölte margaritáját, miközben kiélvezte az utolsó pillanatait. Fel se fogta, hogy elment az idő, talán a gépét is lekéste volna, ha az egyik lakáj be nem kopogtat az ajtaján. Nagy sóhaj közepette cserélte le bikinijét, hosszú nadrágra és fekete ballonkabátra. Az utóbbit csak azután vette fel miután a repülő leszállt és a hideg levegő végigjárta a lány ereit. A reptérről kiérve taxit fogott és hazavitette magát. Gyászos hangulat telepedett rá. A kocsi befordult külvárosi házának utcájába és érezte, hogy valami nincs rendbe.  A háznak kapuja nyitva volt, holott ő tisztán emlékezett arra, hogy bezárta. A bejárati ajtó zárjába csúsztatta a kulcsát, de nem sikerült elfordítania a nyitás irányába. Kézipoggyászából előhalászta gázspray-ét, lenyomta a kilincset és halk, macskaszerű léptekkel indult meg feltérképezni a házat. Kisebb szívbajt kapott, mikor megpillantotta a kanapén ülő férfit amint az a fényképalbumát lapozgatja.

-Ki maga és mit keres itt?- Nem csak hangja, de keze is remegett. Carlos úgy ugrott fel helyéről, mint aki szellemet lát, bár nem is állt tőle messze. Előkapta pisztolyát és a hölgyre szegezte. Aki riadtan dobta el egyetlen fegyvernek minősített spray-ét is.

-Maga ki?- Kérdezett vissza döbbenten a rendőr.

-A ház tulajdonosa, és ha jól sejtem ön meg a betörő és még maga kér számon?- Háborodott fel és idegesen a hajába túrt.

-Zara Ternis?

-Igen!- Erre a mondatra előkaparta jelvényét Carlos és megkérte, hogy a nő is vegye elő igazolványait. Miután Carlos felvilágosította az ügy menetéről Zarát, telefonált egyet és elhagyta a házat. A férfi szinte el sem hitte, hogy a reggeli riasztás után ekkora fordulatot vesz az ügy.A lány felhívta legjobb barátnőjét, Teklát és sírva mesélte el neki a történteket, majd könyörögve kérte had aludjon nála. Persze tündérszerű barátnője szó nélkül belement a dologba és rövid időn belül már ott állt fekete BMW x6-val. Zara összeszedte addigra holnapi ruháit, papírjait és egy nagyobb táskával távozott otthonról. Bevágódott az előre fűtött autóba és hálásan nézett hosszú, hátközépig érő szőke hajú barátnőjére.

-Minden rendben édesem?- kérdezte aggodalmasan hangon és elindult a kocsival.

-Ki vagyok idegileg. Mindenre számítottam, de erre nem. Ki akarhat megölni? Vagy miért? Összefüggésbe lehet ez azzal, hogy ellopták a pénztárcám és minden iratom múlt hónapba? - a könnycseppek záporozni kezdtek szeméből.

-Nyugodj meg! Biztos nem te voltál a célpont csak annál a szerencsétlennél voltak az irataid, aki ételt vett a lopott pénzből. Lehet, hogy nem is hasonlított rád. –Próbálta nyugtatni Tekla kevés sikerrel. Megálltak a város szívében lévő felhőkarcoló előtt, ami annyira ki volt világítva mintha karácsony lenne. Kiszálltak, a portás pedig elment, hogy leparkoljon a kocsival. Beszálltak a liftbe, felmentek a 95-dik emeletre és mindeközben néma csend uralkodott köztük. Zara nem kért semmit, csak bement a vendégszobába, letusolt és elaludt, mert tudta, hogy a holnap a megszokottnál is nehezebb lesz, de végl csak egész este forgolódott.

~*~

Reggelre ködbe borult az egész város. Ahogy Zara a hatalmas ablak előtt állva szürcsölgette kihűlt teáját, el sem tudta képzelni, hogy odalent már emberek ezrei igyekeznek úti céljuk felé. Egy kéz nehezedett a vállára, és ahogy hátrafordult barátnője kómás fejjel nézett vissza rá.

-Hát te mit csinálsz itt hajnalok hajnalán?

-Nem tudtam aludni.- Mondta megtörten. –Folyton rémálmaim vannak bár ez szerintem ebben az esetben normális. Most viszont jobb, ha megyek, nem akarok elkésni a munkahelyemről. – Sóhajtott és magára öltötte műmosolyát.

-Ha úgy is mész…- Egy pillanatnyi ideig csendbe maradt és méregetni kezdte Zara kezében lévő poharat.- megihatnám a maradék teád? Nem kellene nyűglődnöm az elkészítésével, meg amúgy is te finoman ízesíted.

-Meg kell melegítened, mert már vagy két órája készítettem.

-Az nem probléma. Imádlak csajszi!- Zara végignézett Teklán, akinek testét különböző mintázatú, alakú, színű tetkók díszítették. A lány egy élő vászon volt, talán ezért is lettek olyan nehezen barátok. Zara vele ellentétben elég konzervatív volt és az ilyesféle testdíszítéstől mindig is undorodott. Sosem tudta elképzelni, hogy mi tetszik ebben az embereknek. Most, viszont ez nem is volt lényeges. Felvette kabátját, hívott egy taxit és elvitette magát a közelben lévő kis kávézóval egybekötött könyvesboltjába, amit még örökségéből hozott létre. Belépve a plázába végigsétált a boltok előtt és betért a kávéillatban úszó térbe. Köszönt a pult mögött álló embereinek és bevonult a kicsiny, sötét irodájába.

Pár utcával odébb a hideg utcán egy férfi álldogált, szájában egy cigarettával, ami már majdnem végig égett. Mellette a buszmegállóban egy fiatalabb, 13 év körüli lány ácsorgott, fülében a fülhallgatóval, vállán pedig lazán lógott az iskolatáska. A busz megérkezett a lány felszállt a férfi ott maradt. Kiköpte szájából a cigi csikket és tovasétált, egyenesen le a vidámpark melletti tengerpartra. A homok most hóval keveredett, a padokon nem ücsörgött senki és a fagyis kis bódé is üresen állt… még! Tervei voltak vele, még pedig milyenek. Lázba jött képzeletének szüleményétől, tenyere izzadni kezdett és úgy érezte, hogy nem tud magán uralkodni. Csak a cél lebegett a szeme előtt, ami még igen messze volt tőle, mert minél jobban meg akarta törni a lány magabiztosságát. Azt akarta, hogy féljen végigmenni az utcán, féljen belépni a saját házba és, hogy féljen magától az élettől, de csak éppen annyira, hogy ne akarjon meghalni, mert akkor abban nem lenne semmi izgató. Még tervei voltak azzal a pancserrel is, aki megtalálta az első holtestet, persze az sem véletlen volt. Felhúzta a kabátujját, megnézte az óráját és elsietett előkészíteni az újabb áldozathoz a kellékeket.